Végre megtörtént; beköltöztünk álmaink lakásába. Pont kétszer akkora, mint az elözö volt, még mindíg akad felfedezni való. A 15 hónapos kisfiam imádja, kis kocsiját fáradhatatlanul tolja körbe-körbe, csak akkor áll meg kicsit, amikor egy-egy újdonságot fedez fel, mint pl. egy új telefont vagy távirányítót.
Természetesen akármennyire is igyekeztem felkészülni, mégis sikerült a költöztetö cégnek átvernie. Valamiért csak egy kisebb katagóriáju teherautóval érkeztek a helyszínre kicsit elkésve. Így sikerült egy ráadás kört menniük, nem fért be a stelázsink egy fordulóra. A bázisuk nem lehet messzebb, mint 5 perc autóval, ök természetesen félórát számolnak egy útra. A beígért 4-5 órából így 7 lett a nap végére, azért az nem mindegy. Én marha pedig aláírtam a beleegyezesémet fáradtan, úgyhogy nagyon rreklamálni sincs már esélyem.
Hosszas fontolgatások árán választottunk bankot a hitelezésre, volt rá 3 hónapunk és így is sikerült egy kevésbé kedvezö konstrukciót választani. Persze az a papír is már aláírva, ott sem lesz sok keresnivalóm.
Mindenesetre egy óriási kö esett le a szívünkröl, már szinte túl régóta vártuk ezt az új lakást. Az igazi teszten ma ment át a konyha, föztem egy óriási üst marhahúslevest miközben a fiamnak külön vacsorát készítettünk. Egész szépen el lehet férni a konyhában.
Még 5 napig élvezhetjük új lakásunkat, utána megyünk nyaralni Spanyolországba. Régi jó barátom Budapeströl kölcsönadta családjuk tengerparti lakását majdnem két hétig fogjuk a hasunkat süttetni.
Ezt az elsö blogbejegyzésemet a dolgozószobában írom, soha nem volt nekem ilyenem. Íróasztal, könyvespolc, egy jó sztereó. És bezárható ajtó! Ez már lassan a paradicsom maga!
